Idézet Teodor Ritter - Academia.edu / A köszönés pszichológiájából.

A köszönés akkor válik betegessé, ha a hajlamosított mintakövetéses internalizációból, vagy a pszichotikus internalizációból kifolyólag egy konvencionáltságában kényszeres cselekvésként jelentkezik. 

 

A betegessé torzult köszönés egy olyan gyakorlatias és egyszerű viselkedési mintázat, amely internalizációjának jellege szerint mindenesetben önkényes.

Sok esetben önkényes annyiban is, amennyiben nem illeszkedik megfelelően az alkalmazási környezetét jelentő élethelyzethez. 

 

A betegessé torzult köszönést megkövetelők között elterjedt az a tévképzet, miszerint a betegessé torzult köszönés alkalmazására annak kulturáltsága miatt van szükség. 

A valóságban a betegessé torzult köszönés alkalmazása csak olyan értelemben tekinthető kulturáltságnak,amilyen értelemben az arab világban gyakori csonkítások, vagy a serdülő lányok eladása az indiaiaknál. 

Amint azok, úgy ez is egy adott csoport kultúra összetevője, amely azonban ellenkezik az optimalizációs kultúrával.

 

Az az elképzelés, hogy a betegessé torzult köszönés alkalmazása a kulturáltság megnyilvánulása, önmagában is zavart, hiszen 

(1)összemossa a csoport kultúra fogalmát az optimalizációs kultúrafogalmával, illetve a csoport kultúrához végzett igazodást az optimalizációs kultúra fölé helyezi.

(2) olyan normaként jelentkezik, amelynek internalizálása sok esetben a hajlamosított mintakövetéses internalizáció vagy a pszichotikus internalizáció, s sohasem a köszönés szerepének tényleges megértéséig jutó végig gondolásos internalizáció.

 

A betegessé torzult köszönés alkalmazásának eredete ugyanaz, minta mögötte meghúzódó hajlamosított mintakövetéses internalizációvagy pszichotikus internalizáció eredete. 

 

Az alkalmazásához vezethet többek között a primitívséget kísérő kapaszkodókeresés, a felfokozott és/vagy magára a köszönésre irányuló idomítás szocializációs pályán történő megjelenése, valamint ki kell emelnünk ezzel kapcsolatban egy jellemvonás csoportot, amely különösen valószínűsíti a betegessétorzult köszönésnek mint viselkedési mintázatként működő normának a betartását és erőszakos betartatását. 

 

Létezik egy emberfajta, amely 

 

(1) fiziológiai arousaljében elfajult és irányultságát tekintve is önkényes önzésével / erőszakosságával a hisztérikus gyermekekre hasonlít, 

 

(2) felismeri, hogy az önzése / erőszakossága által megfogalmazott igényeit csak a másokkal együtt végzetttevékenysége révén elégítheti ki, 

 

(3) alkalmatlan arra a szeretetre és bölcsességre, ami a közösségben való együttműködéshez szükséges,

 

(4) bandákat hoz létre, melyeket a csak csoportosan megvalósítható igényeik által összekényszerített emberek kényszerű alkalmazkodása tart össze. 

 

Ez az emberfajta rendkívül frusztrált az ellentmondása miatt, ami egyfelől a gyerekes önzése / erőszakossága, másfelől pedig az igényeinek kielégítéséhez szükséges alkalmazkodása között jelentkezik, s ezért jelenléti egyéniségét pszichotikus módon internalizált viselkedési szabályokkal védi. 

 

Személyes sértésként értelmezi, ha valaki a betegessé torzult köszönést mellőzve nem köszön meg neki valamit vagy nem köszön neki valamikor, amivel kapcsolatban vagy amikor az általa pszichotikus módon internalizáltnormák azt megkövetelik. 

 

Az, hogy a gyerekes önzésével és erőszakosságával szemben neki magának is igazodnia kell a bandaszabályaihoz, persze fokozza a dühödt frusztrációként megjelenő internalizációs ellenállását, azonban az így létrejövő internalizációs ellenállása az internalizációs illúziója révén részint mérséklődik, részint pedig akármilyen meghatározó marad is, nem fordul sem az internalizált normák, sem a zavart csoportképlet és az azzal összefüggésben működő zavart személyiségképlete ellen. 

 

Akár még a betegessé torzult köszönés kényszeréből származó frusztráció is becsatornázódhat nála a betegessé torzult köszönés kényszerébe,mint a betegessé torzult köszönésben megnyilvánuló idomítottság által megsértett jelenléti egyéniségének védelmébe.

 

A betegessé torzult köszönés alkalmazására kitűnő példát ad

Szathmáry Sándor „Kazohínia” című regénye, ahol a barbár (primitív és elnyomásra építő) behinek magától értetődő módon követelik meg az olyan gyakorlatias, egyszerű, önkényes és hajlamosított mintakövetéses internalizációval / pszichotikus internalizációvalinternalizált viselkedési szabályok betartását, amilyen a seggvakarás és a pricc-procc köszöntési szertartása. 

 

Szintén ide tartoznak azok a pszichológiai kutatások, amelyek eredménye szerint a munkásosztálybeli gyermekeket

erőteljesebben szocializálják a gyakorlatias, egyszerű és önkényes viselkedési szabályok betartására, s ebben a szocializációs folyamatban a közölt szabályok feladatának elmagyarázása csekélyebb szerepet kap, mint azt az értelmiségi családokban megfigyelték. 

 

Végül jelzésértékű az is, hogy a börtönökben az elítélteknek kötelező az őrök számára minden találkozáskor „Jónapot kívánokkal!” köszönni, amire a börtönőr ugyanígy visszaköszön. 

 

Mind a behineknél, mind a munkásoknál, mind a börtönben feltűnik (1) a gyakorlatias és egyszerű világszemlélet, (2) az életforma engedelmeskedésre épülése és nyomorból eredő beszűkültsége. 

 

Ezek pedig pontosan azok a tényezők, amelyek a hajlamosított mintakövetéses internalizáció /hajlamosított pszichotikus internalizáció valószínűségét emelik, illetve amelyek mint a jutalmazás / büntetés szerepét fokozók a pszichotikus internalizációt előidézik.

 

 Lezárva: 2013.07.29.Kiegészítés: 2013.10.03